És Vártam

És az élet megy tovább. Nélkülem...
Igy van ez megírva a wc-falára,
égő söpredék csóválta ringó fejét,
szigetek tűntek el a tengerek mélyéből,
s kegyes szivárványt kapott a föld.
Megérte. Lábalatti söpredék visított,
angyalok tviszteltek, rimánkodással.
Ugye? Ez mind megérte. Vigyázva kérdeztem,
nem akartam önmagamat felébreszteni,
mert álmomban zilált kopoltyúmmal lélegeztem,
s megannyi csókot dobtam az anyámnak.
Nevetve szemléltek, és mondták, - gyáva vagy!
Hová bújhatnék a tüzes nézésük elől...
Egy régi szerelmem rimánkodva felelte,
- akkor nem segítettél mikor még testem volt,
és rólam álmodozol, meleg testemre sóvárogsz?!
Feleltem zavartan,  szembesültem az igazsággal,
mindig is gyáva voltam. Ha elolvasod, mit mondok...
Cékla vörösen égetett a napsugár, és vártam...
Hogy mire? A feltámadásomra...

2017 Február 19. Pierre, South Dakota