Elfeledtem, azt a Szép Arcodat

P. Jutka Emlékére

Amikor lefekszem álmosan,
mindig az eszembe jutsz,
tudom, már nem lehet igaz,
szeretném újra látni arcodat.

Szentimentális álom gyanánt,
rám tőr a kielégíthetetlen vágy,
s Te ott nevetsz könnyedén,
figyellek szegényen, éhesen...

De tudom, ez nem lehet igaz!
Sírodból, ágyamba hívtalak...
Valaki  megbüntet majd engem,
féltem, hogy mindig elveszítelek.

A testedet érzem, rimánkodsz,
ölelsz, sikongsz, rám vigyázol.
De akárhogyan erőltetem az agyam,
elfelejtettem, azt a szép arcodat...

2017 Március 23. Pierre, South Dakota

Azért Jó

Nézz rám, 
mond meg nekem,
mivé leszek én Nélküled?
Ki teszi fejemre a kezét,
ki az, aki rémálmomat elűzi,
értő valósághoz, ábrándja fűzi.
Kinek fogom mondani,
kérő, lágy imámat?
Ki fog engem látni,
rám sem nézett,
s tudom, hogy imádhat?!
Gyűrött az élet, amig élünk...

2017 Március 30. Pierre, South Dakota