Gyűlnek az Emlékek

Amit senki nem tud befolyásolni,
- látomásszerű görbület, s zavart űrben, 
gyönyörű sóhajtás a semmi felszínén, -
vajon Te, és én, szívünk, miért igy kalapál?

Gyűlnek az emlékek, sorban évről évre,
a "tudat" övezi az ismeretlen messzeséget.
Mit sejt, s nem tud az ember gyarlón fogni,
mítoszokat által próbálja  megfogalmazni.

Igy van ez év-milliárdokon át, - áttörhetetlen kapu, -
zárja a tudatot, innen az ész, ne mennyen tovább.
Aggályos akarattal minden álom gyűrött, s szilárd,
fejére húzva a holnapot, és búsan igy kiált:

- Mennyi emlék a szívemben, rossz, jók, talán...
Káromolnám Istent, de ki az, ki vigyázna rám?!
Álnok ember, sürgetve gyónja féltett álmaim,
gőgösen, lábát féltve, s vigyázva, surran tovább...

2017. Június 21. Pierre, South Dakota