Ha Kinézek az Ablakon
           
Ha kinézek az ablakon, Téged látlak,
s nem csodáktól kicsavart fákat.
Téged látlak, ha szemem görcsösen bezárom,
s minden életet belõlük kizárok...
 
Téged látlak, minden viharos éjszaka,
ha a villámoktól az ég megszakad...
Téged látlak, ha zokogástól vállam remeg,
ha ordítok, s nem találom a helyem...
 
Legyél velem! Vinnyogok tehetetlenül,
zokogásomtól, a halál is megrendül...
Legyél velem, örökké legyél velem,
tudom ez nem lehet, s jön a félelem...
 
Te ott vagy, és én egyedül vagyok,
s félek, hogy újra jönnek a holnapok.
Minden nap egy új halál nélküled,
szeretnék a sírba lenni veled...

2010 Pierre / South Dakota.