Ismeretlen

Láttam önmagam, ágyúval céloztam meg a földet,
de bennem volt a félelem, a szemeimből gúny cikázott...
Sorsom nem Istentől függött, hanem az alig ismert haláltól...
Ékességgel szórtam a szavaim, - a megmaradt időmet, -
vigyázva arra, hogy ne ürüljek ki, sziszegve síró gyűlölettel...

Hangtalan nevetésem a bolygókig hatolt, szívemből a könny sípja szólt.
Mondtam magamnak, - vigyázni kellene a rimánkodó csillagokra,
a szeretet alig ismert, gördülő, mindenki számára szóló igéire.
Siralmamat valaki orvosolta, figyeltem hogyan változik meg a jövőm.
Minden évvel ami elmúlik, közelebb kerülünk az ismeretlenhez...

2017 Január 17. Pierre, South Dakota