Játszottam Veled

Látomást éltem át... 
Kiabáló igazságok,
dűlőre jutott csókjaink,
igaz, még is család!

Szemtelen hazugság,
nevetéstől kirepedt ajkak,
a te ajkad, úgy hiszem...
Én veled sírtam.

Játszottam veled,
a félve feljött csillagokkal,
meglapult Istenekkel,
rimánkodásom görcseiben...

Játszottam,
figyelve hogyan múlok el
minden érzés,
mi hozzád csatolt...

Talán soha nem jön el,
hiába sírod a lelkedet,
kávé-zacc mit eddig ittál,
a tanú, hogy így van ez.

Ciántól zöld az öreg tenger,
nincs ember kit vádolni lehetne,
s minden megy tovább,
bízni kell, az égiekben...

2017 Január 31. Pierre, South Dakota