Wass Albert:
Tenger az Élet
Sok ezer év óta hullámzik velünk, sok ezer év óta hullámzik velem.
Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen, szürke kis parányok, mind, mindannyian.
Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk.
Tenger az élet.
Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban.
Néha megtaláljuk.
Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább.
Minden csepp egy másik kicsi cseppet, a mérhetetlen, szörnyű Óceánban.
Jaj, borzalmasan nagy ez az óceán és egy vízcsepp olyan parányi benne.
Sok ezer év óta keresem már őt, kis vízcsepptársamat, és alig lelem meg néha-néha... olyankor is egy pillanatra csak.
Háborog a vihar, röpít a hullám...
Voltam koldus, béna, nyomorék, hazám a templomajtó... ő talán királynő volt akkor és garast dobott reszkető kezembe...
Császár is voltam... büszke, nagy, hatalmas... ő talán rőzsét szedett valahol az erdőn, de éppen akkor nem vadásztam ott, mert dolgom volt, más... fontosabb, nagyobb... pedig akkor is csak azért éltem, hogy megkeressem őt.
Most is keresem.
Néha belenézek valakinek a szemébe... aztán tovább megyek. Nem ő volt, ez sem ő volt.
Néha belecsókolok valakinek a piros szájába... aztán idegenül néz össze a szemünk... ezt a vízcseppet sem én kerestem. Valaki más.
Néha összesimulunk, amikor sír a tangó... kilessük egymás szíve dobogását... aztán fáradtan lehull a kezünk. Tovább.
Egymás lelkébe belenézünk... csókos éjjelek virágcsodáival teleszórjuk egymást... aztán búcsút intünk és mosolygunk hozzá... és keresünk, keresünk mindnyájan, mindig, míg világ a világ.
Lehet, hogy megtalálom ebben a lázas, furcsa életemben, amit ma élek. Lehet, hogy nem.
Mindenütt, mindig csak őt kerestem.
Űz, hajt a vágy, hogy a szemébe nézzek, mert régi magamat látom meg benne, páfrányos erdők örökzöld csendjének meseóriását.
Hogy megszorítsam a kezét és a lelkébe csókot leheljek, szebbet, szentebbet, mint amilyent valaha asszonyszájra adtam.
Egy pillanatra csak.
Aztán jöhet ismét a hullám, leránthat a mélybe vagy sugárszálon az égig emelhet... valaki utánam csodálkozik...
Aztán lehetek harmatcsepp márciusi ágon, lehetek százöles tengermélybe zárva:
Mindörökre őt fogom keresni és ő engem fog keresni mindörökre.
https://cseppp.blogspot.com/2012/01/wass-albert-tenger-az-elet.html
Tenger az Élet
Sok ezer év óta hullámzik velünk, sok ezer év óta hullámzik velem.
Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen, szürke kis parányok, mind, mindannyian.
Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk.
Tenger az élet.
Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban.
Néha megtaláljuk.
Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább.
Minden csepp egy másik kicsi cseppet, a mérhetetlen, szörnyű Óceánban.
Jaj, borzalmasan nagy ez az óceán és egy vízcsepp olyan parányi benne.
Sok ezer év óta keresem már őt, kis vízcsepptársamat, és alig lelem meg néha-néha... olyankor is egy pillanatra csak.
Háborog a vihar, röpít a hullám...
Voltam koldus, béna, nyomorék, hazám a templomajtó... ő talán királynő volt akkor és garast dobott reszkető kezembe...
Császár is voltam... büszke, nagy, hatalmas... ő talán rőzsét szedett valahol az erdőn, de éppen akkor nem vadásztam ott, mert dolgom volt, más... fontosabb, nagyobb... pedig akkor is csak azért éltem, hogy megkeressem őt.
Most is keresem.
Néha belenézek valakinek a szemébe... aztán tovább megyek. Nem ő volt, ez sem ő volt.
Néha belecsókolok valakinek a piros szájába... aztán idegenül néz össze a szemünk... ezt a vízcseppet sem én kerestem. Valaki más.
Néha összesimulunk, amikor sír a tangó... kilessük egymás szíve dobogását... aztán fáradtan lehull a kezünk. Tovább.
Egymás lelkébe belenézünk... csókos éjjelek virágcsodáival teleszórjuk egymást... aztán búcsút intünk és mosolygunk hozzá... és keresünk, keresünk mindnyájan, mindig, míg világ a világ.
Lehet, hogy megtalálom ebben a lázas, furcsa életemben, amit ma élek. Lehet, hogy nem.
Mindenütt, mindig csak őt kerestem.
Űz, hajt a vágy, hogy a szemébe nézzek, mert régi magamat látom meg benne, páfrányos erdők örökzöld csendjének meseóriását.
Hogy megszorítsam a kezét és a lelkébe csókot leheljek, szebbet, szentebbet, mint amilyent valaha asszonyszájra adtam.
Egy pillanatra csak.
Aztán jöhet ismét a hullám, leránthat a mélybe vagy sugárszálon az égig emelhet... valaki utánam csodálkozik...
Aztán lehetek harmatcsepp márciusi ágon, lehetek százöles tengermélybe zárva:
Mindörökre őt fogom keresni és ő engem fog keresni mindörökre.
https://cseppp.blogspot.com/2012/01/wass-albert-tenger-az-elet.html
VERS
Haász Irén
Víz
Csipp csepp, cseppen,
csobban, csurran,
búvó patak
földből buggyan.
Ér lesz belőle,
érből patak,
patakok folyót
duzzasztanak.
Folyók torkollnak
tengerekbe,
s őket óceán
fogja egybe.
Vizei napba
kívánkoznak,
párafelhővé
párolognak.
Felhőből zápor
hull a földre,
cseppek pottyannak
tündökölve,
utat lelnek
mélység felé,
forrás magvába
futnak belé,
és máris csipp csepp,
cseppen, csurran,
búvó patak
ismét kibukkan.
Szüntelen tart
vándorlása,
kincsünk, vizünk
körforgása.
*
Szél
Milyen ügyesek a szelek,
forgatják a szélkereket!
Meleget visznek a házba,
napfényt éjsötét szobába.
De mogorvák is a szelek,
vihart hozhatnak, heveset!
Erdőt dúlnak, tetővázat,
szétcincálják a faházat.
*
Mondóka
A pilisi hegyekben
hegyekben
a zabomat hegyeztem
hegyeztem.
A pilisi dombokra
dombokra
felszaladt az uborka
uborka.
A zempléni hegyekben
hegyekben
fenyőfákat legyeztem
legyeztem.
A zempléni dombokon
dombokon
Nap lesett a lombokon
lombokon.
A bakonyi hegyekben
hegyekben
betyár állt a nyeregben
nyeregben.
A bakonyi dombokon
dombokon
mókus futott lombokon
lombokon.
Megjelentek a szerző Pipacs-versek című kötetében, 2017-ben.
*
(Szerk.: Márkus László)
Fotó: Haász Irén portréja
https://hi-in.facebook.com/literaturairodalmiesmuveszetimagazin/posts/vershaász-irénv%C3%ADzcsipp-csepp-cseppen-csobban-csurran-búvó-patak-földből-buggyan-/1719513741473590/
VERS Haász Irén Víz Csipp csepp,... - Litera-Túra Irodalmi és ...
https://hi-in.facebook.com/.../vershaász-irénvízcsipp-csepp-cseppen...
Translate this page
VERS Haász Irén Víz Csipp csepp, cseppen, csobban, csurran, búvó patak földből buggyan. Ér lesz belőle, érből patak, patakok folyót...
http://lotuszvirag.qwqw.hu/?modul=oldal&tartalom=1145578
Haász Irén
Víz
Csipp csepp, cseppen,
csobban, csurran,
búvó patak
földből buggyan.
Ér lesz belőle,
érből patak,
patakok folyót
duzzasztanak.
Folyók torkollnak
tengerekbe,
s őket óceán
fogja egybe.
Vizei napba
kívánkoznak,
párafelhővé
párolognak.
Felhőből zápor
hull a földre,
cseppek pottyannak
tündökölve,
utat lelnek
mélység felé,
forrás magvába
futnak belé,
és máris csipp csepp,
cseppen, csurran,
búvó patak
ismét kibukkan.
Szüntelen tart
vándorlása,
kincsünk, vizünk
körforgása.
*
Szél
Milyen ügyesek a szelek,
forgatják a szélkereket!
Meleget visznek a házba,
napfényt éjsötét szobába.
De mogorvák is a szelek,
vihart hozhatnak, heveset!
Erdőt dúlnak, tetővázat,
szétcincálják a faházat.
*
Mondóka
A pilisi hegyekben
hegyekben
a zabomat hegyeztem
hegyeztem.
A pilisi dombokra
dombokra
felszaladt az uborka
uborka.
A zempléni hegyekben
hegyekben
fenyőfákat legyeztem
legyeztem.
A zempléni dombokon
dombokon
Nap lesett a lombokon
lombokon.
A bakonyi hegyekben
hegyekben
betyár állt a nyeregben
nyeregben.
A bakonyi dombokon
dombokon
mókus futott lombokon
lombokon.
Megjelentek a szerző Pipacs-versek című kötetében, 2017-ben.
*
(Szerk.: Márkus László)
Fotó: Haász Irén portréja
https://hi-in.facebook.com/literaturairodalmiesmuveszetimagazin/posts/vershaász-irénv%C3%ADzcsipp-csepp-cseppen-csobban-csurran-búvó-patak-földből-buggyan-/1719513741473590/
VERS Haász Irén Víz Csipp csepp,... - Litera-Túra Irodalmi és ...
https://hi-in.facebook.com/.../vershaász-irénvízcsipp-csepp-cseppen...
Translate this page
VERS Haász Irén Víz Csipp csepp, cseppen, csobban, csurran, búvó patak földből buggyan. Ér lesz belőle, érből patak, patakok folyót...
http://lotuszvirag.qwqw.hu/?modul=oldal&tartalom=1145578
Ady Endre: Az Értől az Oceánig
Az Ér nagy, álmos, furcsa árok,
Pocsolyás víz, sás, káka lakják.
De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna
Oceánig hordják a habját.
S ha rám dõl a szittya magasság,
Ha száz átok fogja a vérem,
Ha gátat túr föl ezer vakond,
Az Oceánt mégis elérem.
Akarom, mert ez bús merészség,
Akarom, mert világ csodája:
Valaki az Értõl indul el
S befut a szent, nagy Oceánba.
Zelk Zoltán: Esik! Esik!
Hogy kopogtak! Hogy dörömböztek !
Tetőn ,ablakon hogy zörögtek
Mintha millió madár szállna,
Úgy vetették magukat a tájra!
Esik!Esik! Ti szárnyas cseppek!
Fiókái nagy fellegeknek!-
Hát felnevettem! S felnevetek
Kertek, mezők víg zajba kezdtek!
A szertebújó, tikkadt tájak,
Összefutottak, eggyé váltak,
S miként a gyermek tekenőbe,
Úgy lubickolt már az esőben,
Az egy-mező, egy-kert, az ország!-
S míg új esőknek hírét hozták,
Új fellegek, én dalba fogtam,
És ablakomban így daloltam:
Édes tájunk, hát ifjúhodjál,
Aszálytól vénen ne zokogjál!
Jég kardja nyakadra ne sújtson
S ha jő a Nap, virágot gyújtson:
Virág pirossa, kékje égjen
Füveid között, dombon, réten!
Búzád nyakig, fejbúbig érjen,
Ki rajtad lép, már vígan lépjen!
FENYŐ LÁSZLÓ: FEKETE-TENGER...
Fekete-tenger,
te folyékony üvegkoporsó
melybe fáradt Dunánk halni tér szüntelen,
koszorút ejtek rád, de nem gyászkoszorút,
szemem szineiből ejtem e koszorút,
magad is színjátszó - be nem tellve nézem
csendesen fonódó alakzataid
merő érc majd tajték változásait
s kékséged, mily árnyalatos
és érzelmesség benne semmi sincs...
Izleltem én a föld termékeit,
egyszerű s különös gyümölcsöket,
pár ritka táj nyüzsgését és magányát,
néhány elmúlhatatlan csillogást;
Luba, bolgár leány, nap-feketített
bőröd szagoltam oly közelről, mint midőn
valaki egy vadrózsa-ágra ráhajol...
És most a tenger is... Megadatott!
Hogy könnyebb legyen majd az elmulás,
mert elmondhatom ím:
ízleltem és láttam imitt-amott,
ami e földön ízlelni s látnivaló.
Nos itt vagyok.
Legyen ennyi elég.
Talán belém-áll nagy lélegzeted
s aprózott, táncos reszketéseid
ismétli és megőrzi életem...
(St. Konstantin, Fekete-tenger, augusztus)
Az Ér nagy, álmos, furcsa árok,
Pocsolyás víz, sás, káka lakják.
De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna
Oceánig hordják a habját.
S ha rám dõl a szittya magasság,
Ha száz átok fogja a vérem,
Ha gátat túr föl ezer vakond,
Az Oceánt mégis elérem.
Akarom, mert ez bús merészség,
Akarom, mert világ csodája:
Valaki az Értõl indul el
S befut a szent, nagy Oceánba.
Zelk Zoltán: Esik! Esik!
Hogy kopogtak! Hogy dörömböztek !
Tetőn ,ablakon hogy zörögtek
Mintha millió madár szállna,
Úgy vetették magukat a tájra!
Esik!Esik! Ti szárnyas cseppek!
Fiókái nagy fellegeknek!-
Hát felnevettem! S felnevetek
Kertek, mezők víg zajba kezdtek!
A szertebújó, tikkadt tájak,
Összefutottak, eggyé váltak,
S miként a gyermek tekenőbe,
Úgy lubickolt már az esőben,
Az egy-mező, egy-kert, az ország!-
S míg új esőknek hírét hozták,
Új fellegek, én dalba fogtam,
És ablakomban így daloltam:
Édes tájunk, hát ifjúhodjál,
Aszálytól vénen ne zokogjál!
Jég kardja nyakadra ne sújtson
S ha jő a Nap, virágot gyújtson:
Virág pirossa, kékje égjen
Füveid között, dombon, réten!
Búzád nyakig, fejbúbig érjen,
Ki rajtad lép, már vígan lépjen!
FENYŐ LÁSZLÓ: FEKETE-TENGER...
Fekete-tenger,
te folyékony üvegkoporsó
melybe fáradt Dunánk halni tér szüntelen,
koszorút ejtek rád, de nem gyászkoszorút,
szemem szineiből ejtem e koszorút,
magad is színjátszó - be nem tellve nézem
csendesen fonódó alakzataid
merő érc majd tajték változásait
s kékséged, mily árnyalatos
és érzelmesség benne semmi sincs...
Izleltem én a föld termékeit,
egyszerű s különös gyümölcsöket,
pár ritka táj nyüzsgését és magányát,
néhány elmúlhatatlan csillogást;
Luba, bolgár leány, nap-feketített
bőröd szagoltam oly közelről, mint midőn
valaki egy vadrózsa-ágra ráhajol...
És most a tenger is... Megadatott!
Hogy könnyebb legyen majd az elmulás,
mert elmondhatom ím:
ízleltem és láttam imitt-amott,
ami e földön ízlelni s látnivaló.
Nos itt vagyok.
Legyen ennyi elég.
Talán belém-áll nagy lélegzeted
s aprózott, táncos reszketéseid
ismétli és megőrzi életem...
(St. Konstantin, Fekete-tenger, augusztus)
Versek a természetről
* EZ MÁR AZ ÔSZ ** ZELK ZOLTÁN VERSE *
A TITOK.
A gólyához-Deák Bill Gyula-forrás fardajoci
A két vízcsepp kalandja - Gabricsevics István verse és zenéje alapján
A vizek fohásza (részlet) .wmv
Babits Mihály -Ősz és tavasz között -vers .wlmp.wmv
Boldogság
Csalogató...Zene: Emmanuelle - Pierre Bachelet
Csoda
Csősz Jőzsef versei
Dömötör Ilona - Hóvirág
Fény & felhő & víz ..Zene:AIMER AVANT DE MOURIR ( relax zene pánsíppal )
GYURKOVICS TIBOR UTOLSÓ LEVÉL
Hajnal - György Viktória Klára
Hajnali nyomok - Wass Albert verse
Helena: Havasi gyopár...Édelweiss...
Hó,hó,csillogó!Szabó Kila Margit..
Hóvirág köszöntő
Itt a tavasz talán...Zene:The Way You Look Tonight - Michael Bublé
Joós Tamás - Szilágyi Domokos: Október
József Attila : Tavasz van!Gyönyörű! Előadja : Tímár Bence
KIKELET - Körmendi Gitta verse
Nadányi Zoltán Ősz
Nagy Ilona Őszt rajzolok vers, Sárkány Sándor előadásában
Petőfi Sándor A Tisza
Reggeli CSODA!...Zene.Twilight-Edward and Bella- Piano ballad.
Reichard Piroska Őszi üdvözlet
SZABÓ LÖRINC NYITNIKÉK
SZÉP ERNŐ- Pitypang...Zene: Serenata D.957 - Schubert - The Royal Schubert Orchestra
Szabó Lőrinc: Esik a hó
Szökött napsugár
TAVASZVÁRÁS - JUHÁSZ GYULA - MIHI.
Tavaszváró Séta. /Wass Albert - Álomtündérhez./
Várnai Zseni - Őszi Dal. /Robert Haig Coxon - Winter Dreams.../
Wass Albert: Tavak könyve - 01 Teremtés
Wass Albert: Tavak könyve - 02 A tó madarai
Zelk Zoltán Avarszín
* EZ MÁR AZ ÔSZ ** ZELK ZOLTÁN VERSE *
A TITOK.
A gólyához-Deák Bill Gyula-forrás fardajoci
A két vízcsepp kalandja - Gabricsevics István verse és zenéje alapján
A vizek fohásza (részlet) .wmv
Babits Mihály -Ősz és tavasz között -vers .wlmp.wmv
Boldogság
Csalogató...Zene: Emmanuelle - Pierre Bachelet
Csoda
Csősz Jőzsef versei
Dömötör Ilona - Hóvirág
Fény & felhő & víz ..Zene:AIMER AVANT DE MOURIR ( relax zene pánsíppal )
GYURKOVICS TIBOR UTOLSÓ LEVÉL
Hajnal - György Viktória Klára
Hajnali nyomok - Wass Albert verse
Helena: Havasi gyopár...Édelweiss...
Hó,hó,csillogó!Szabó Kila Margit..
Hóvirág köszöntő
Itt a tavasz talán...Zene:The Way You Look Tonight - Michael Bublé
Joós Tamás - Szilágyi Domokos: Október
József Attila : Tavasz van!Gyönyörű! Előadja : Tímár Bence
KIKELET - Körmendi Gitta verse
Nadányi Zoltán Ősz
Nagy Ilona Őszt rajzolok vers, Sárkány Sándor előadásában
Petőfi Sándor A Tisza
Reggeli CSODA!...Zene.Twilight-Edward and Bella- Piano ballad.
Reichard Piroska Őszi üdvözlet
SZABÓ LÖRINC NYITNIKÉK
SZÉP ERNŐ- Pitypang...Zene: Serenata D.957 - Schubert - The Royal Schubert Orchestra
Szabó Lőrinc: Esik a hó
Szökött napsugár
TAVASZVÁRÁS - JUHÁSZ GYULA - MIHI.
Tavaszváró Séta. /Wass Albert - Álomtündérhez./
Várnai Zseni - Őszi Dal. /Robert Haig Coxon - Winter Dreams.../
Wass Albert: Tavak könyve - 01 Teremtés
Wass Albert: Tavak könyve - 02 A tó madarai
Zelk Zoltán Avarszín
