Kihez Imátkozzam?

Senki nem mondta, hogy vigyázni kell,
- mint a színek, mi meg kövült a ház falán, -
te voltál te, a többi, csak furcsa látomás...

Mit a tépett jövő és zavart, kiherélt múlt,
zavargást sötét Afrikába, a Közel Keleten,
minden országában, mi rabságban volt...

Életet hozott, pedig fuldoklásra számítottam...
Szivárványt szórt minden felé amerre szállt,
véle jött az égő nevető halál, szemét lesütve...

A világ nem erre számított, hogy ez lesz a vég...
Térképet ragadtam, remegő vállakkal lapoztam,
sűrű feketeséget láttam a nevető oldalak között...

Kihez imátkozzam? Látszatra nincs senki e Földdel...
Égi testek hajnalán, zavart, szégyenlős Istenek,
pártoskodó, csillagokkal a zsebükben, bujdokolnak...

Csótányok mindig életben maradnak, akár mit csinálunk...

2015 November 21. Pierre, South Dakota