Már Rég Elkésett

Csinált kifogások szinkronban állnak,
sziszegő félelem hozzá simulnak,
s feltörő szökőkutakként ziláltak,
talált emberséget majmoltak, hiába...

Siránkozó rémület csorbított valóság,
felhevült élet öröm csak silány ráadás.
Robusztus ön imádat figyelve lapul,
s sarokban a vég, röhögve alakul.

Címeres szó császár visongva fuldokol,
ki az, ki vállalja, hogy hozzá idomult? 
Gyilkos gondolatok rázzák lelkedet,
ki felelne, már nagyon rég elkésett...

Rimánkodásod elfeledt kérések halmaza,
szinkronban volt aki mindez  alkotta.
Szerelem a gyengéd érzések betegsége,
gördülő gyengédség kifosztott vétsége...

2016 December 19. Pierre, South Dakota