Mi Téged Érint
 
Azt hiszem, mindenről tudok,
mi téged érint. Értve azt is,
hogy nem szeretsz. De kedvem
el száll jobb mezőkre,
Istenhez vonja lelkemet.
 
Több mint negyven éve tudlak.
Voltak ettől sokkal jobb napok.
Fiatal voltál, és én is, öleléstől
zsibbadt a karunk. De rég volt...
Most Istenhez vonja fáradt lelkemet.
 
Ismerem minden porcikádat.
Ez tetszett, már nem tetszik neked.
Távolabb kerültél, nekem hiába,
az IDŐ, kikezdi lelkedet.
Nekem? Istenhez vonja lelkemet...
 
Rossz áldás volt, most vége...
Reszkedő testünk sem segit.
Látod? Kidölt a képzelt napsugár is,
éhező lelkünk az árnyékban hever...
Szükség? Istenhez vonja lelkemet...
 
Tudom, már nincs újra kezdés.
Volt, haldoklott, s lám, oda lett...
Emlékezzél mint egy jó vitézre,
ki felállt akor is, ha te, nem is!
Kényszer? Istenhez vonja lelkemet...
 
Több negyven év, mennyi újra kezdés...
Otthon, itt,  széles-e világban mindenütt...
Látod?! A szükség mire nem képes?
Szilánkra zúzza minden tagjaim,
s Istenhez vonja éhes lelkemet...
 
2OO7 Január 28 / Pierre, SD.