Mindig Én, Én Vagyok

Ha báni a vég és a szél,
életem semmit nem ér,
Akkor is én, Én vagyok!
 
Ha gyomrom korog,
ételért megalázkodom,
olyat teszek mit megvetek,
akkor is én, Én vagyok!
 
Ha nincs helyem,
senki nincs velem,
akkor is én Én vagyok!
 
Ha mindenséggel súrolódom,
csillagokhoz hasonlitok,
Istenhez mérem önmagam,
akkor is én, Én vagyok!
 
Ha érzem nem szeretnek,
s egyben elfelednek,
akkor is én, Én vagyok!
 
Ha tudom félre értenek,
nincs erõm sem okom,
hogy tegyek ellene,
akkor is én, Én vagyok!
 
Ha koldus vagyok,
szégyenemben elbújok,
akkor is én, Én vagyok!
 
Ha templomba megyek,
szívemben nincs szeretet,
csak gyûlölet, s megvetés,
akkor is én, Én vagyok!
 
A  rohanó utca embere,
akkor is ha nem gondol bele,
mint Emberi lény, Ok azok!
 
Útálkozom vagy szeretkezem,
ha kérdik, mi van veled?
Gyermekeimet magukra hagyom,
akkor is én, Én vagyok!
 
Semmit nem tudok tenni ellene.
Hogy VAGYOK tudom, s bûnözök,
akkor is én, Én vagyok!
 
Tudom mit teszek ellened!
Hogy lassan elveszítelek,
s próbára teszem mindened,
még így is én, Én vagyok...

 2001 Miskolc.