Minek Mondjam?

Mert valamit érzek,
- bár félelemben élek, -
kérve tűröm önmagam,
- nem segít az akarat, -
csak a gyűlölet segít,
az igazság elszenderít,
erőm, bántásra jön elő,
zavar a hideg és a hő,
minek mondjam s kinek,
mindenkit vár a temető...

Arcokat elmosta az eső,
késve érkezett megmentő,
kén esőt zúdít a felhő,
- nevetsz, én volta az első, -
szavakat szeged, későn,
gyűlölsz, hát van erőd,
hol van a meghitt keringő,
elkopott a képzelt cipő,
lépést színlelsz, akár csak Ő,
hová bújsz? Van meghitt erőd?

Minek mondjam, ha kérdezed,
hogy állandóan figyel szemem?
De ezt koránt sem élvezem,
- ha akarom vagy sem, figyelek, -
rám tőr a sötét kényszer, félelem,
csinált felhőket késve döngetek,
kiáltástól vegyes kegyelem,
ez lenne a félelem, s az életem?!
Ilyen vagyok, nem vagy velem...
Kétségbe von a rideg, a sérelem...

2017. Június 24. Pierre, South Dakota