Rimánkodás Egy Jobb Világ Felé

Lépkedtem a villámok sűrűjében,
azt képzeltem, Isten velem van,
lám, kidőlt az ég, s felhő lett belőle,
csillogó fátylat borított rá a feledés.

Egymást ették az emberek, s nevettek,
semmi mást nem tettek, csak sziszegtek.
Rimánkodás, egy szebb világ felé,
ennyi volt az óhajuk, nem a pénz, és egyéb...

Szerelem tüzében megfakult emberek,
égjetek, tüzes szikrákat lövelljen lelketek,
akkor, ha már semmi nem marad belőletek,
igy üdvözöljétek, ami már simán, végtelen...

2016 November 30. Pierre, South Dakota