Szántó Irma
- Pataki Tiborné -
Emlékére
2O2O Május 3O.
- Pataki Tiborné -
Emlékére
2O2O Május 3O.
Akiket szerettünk, békében nyugszanak,
Igazi nyughelyük a szívünkben maradnak …
Bárhogy múlnak az évek,
a lélek nem feled,
Mert összeköt bennünket az örök szeretet!
Igazi nyughelyük a szívünkben maradnak …
Bárhogy múlnak az évek,
a lélek nem feled,
Mert összeköt bennünket az örök szeretet!
Szél hozta húrokon, felsír egy dal ...
Csak a Jók Mennek El
Zeneszerző:
Alex Tamás - Kaszás Péter
Dalszöveg
Csak a jók mennek el, ők hagynak el,
Mit ők hoztak el, ők viszik el.
Ez nem tűnik fel, míg együtt vagyunk,
Csak a jók ünnepén ha az égben vagyunk.
A jók mennek el, s ránk száll az éj,
Ők hagynak el, az álmunk övék.
Ez nem tűnik fel míg együtt vagyunk,
De a jók ünnepén találkozunk.
Szívük megpihenni tér lent a mélyben,
Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben.
Legyen békesség velük a hosszú úton,
És áldd meg őket Istenem!
Miért múlik el az élet?
Miért van az, hogy nincsen visszaút?
Mert mindent, amit ők hoztak el nekünk,
Bennünk él tovább majd ugyanúgy.
Szívük megpihenni tér ott lent a mélyben,
Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben.
Legyen békesség velük a hosszú úton,
És áldd meg őket Istenem!
Miért múlik el az élet?
Miért van az, hogy nincsen visszaút?
Mert mindent amit ők hoztak el nekünk,
Bennünk él tovább majd ugyanúgy.
Zeneszerző:
Alex Tamás - Kaszás Péter
Dalszöveg
Csak a jók mennek el, ők hagynak el,
Mit ők hoztak el, ők viszik el.
Ez nem tűnik fel, míg együtt vagyunk,
Csak a jók ünnepén ha az égben vagyunk.
A jók mennek el, s ránk száll az éj,
Ők hagynak el, az álmunk övék.
Ez nem tűnik fel míg együtt vagyunk,
De a jók ünnepén találkozunk.
Szívük megpihenni tér lent a mélyben,
Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben.
Legyen békesség velük a hosszú úton,
És áldd meg őket Istenem!
Miért múlik el az élet?
Miért van az, hogy nincsen visszaút?
Mert mindent, amit ők hoztak el nekünk,
Bennünk él tovább majd ugyanúgy.
Szívük megpihenni tér ott lent a mélyben,
Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben.
Legyen békesség velük a hosszú úton,
És áldd meg őket Istenem!
Miért múlik el az élet?
Miért van az, hogy nincsen visszaút?
Mert mindent amit ők hoztak el nekünk,
Bennünk él tovább majd ugyanúgy.
Fáradt szívünk hangosan dobog,
Emléked árnya, még mindig itt lobog.
Szél hozta húrokon, felsír egy dal,
Minden ritmusa a szívünkbe mar.
Megfáradt szívünk hangosan dobog
Te érted ... ki hiányzik nagyon.
Kit az idő múlásával sem feledünk
S, arra hogy mennyire szerettünk.
Bennünk most a magány dalol ...
Mert te már messze vagy ... távol valahol ...
Emléked árnya, még mindig itt lobog.
Szél hozta húrokon, felsír egy dal,
Minden ritmusa a szívünkbe mar.
Megfáradt szívünk hangosan dobog
Te érted ... ki hiányzik nagyon.
Kit az idő múlásával sem feledünk
S, arra hogy mennyire szerettünk.
Bennünk most a magány dalol ...
Mert te már messze vagy ... távol valahol ...
Tudom,
az Én Megváltóm Él
Tudom, az én Megváltóm él,
Hajléka készen vár reám,
Már int felém, és gyermekének
Koronát ád a harc után.
Bár a világ gúnyol, nevet,
Honvágy tölti el lelkemet,
És nemsokára hív az Úr:
Jövel haza, én gyermekem!
Kitárt karjával vár az Úr:
Pihenj, nyugodj a keblemen.
Jézus nevében bízom én,
Ő törli el sok bűnömet,
Jézus ajkáról hallom én:
Ó, jöjj haza, vár Mestered.
Bár a világ gúnyol, nevet, :/:
Honvágy tölti el lelkemet,
És nemsokára hív az Úr:
Jövel haza, én gyermekem! :/:
Kitárt karjával vár az Úr:
Pihenj, nyugodj a keblemen.
Előttem, ó, az oly csodás,
Hogy értem szállt a földre le,
Hogy érettem is szenvedett,
Én bűnömért is véreze.
Bár a világ gúnyol, nevet, :/:
Honvágy tölti el lelkemet,
És nemsokára hív az Úr:
Jövel haza, én gyermekem! :/:
Kitárt karjával vár az Úr:
Pihenj, nyugodj a keblemen.
Tudom, hamar jő Mesterem,
Az óra fut, a nap közel,
Előtte állok csakhamar,
Édes Jézus, jövel, jövel!
Bár a világ gúnyol, nevet, :/:
Honvágy tölti el lelkemet,
És nemsokára hív az Úr:
Jövel haza, én gyermekem! :/:
Kitárt karjával vár az Úr:
Pihenj, nyugodj a keblemen.
Sankey Ira D., 1870-1908 a Jób 19,25 alapján
Stebbins C.G. után - F.: Nyáry Pál
az Én Megváltóm Él
Tudom, az én Megváltóm él,
Hajléka készen vár reám,
Már int felém, és gyermekének
Koronát ád a harc után.
Bár a világ gúnyol, nevet,
Honvágy tölti el lelkemet,
És nemsokára hív az Úr:
Jövel haza, én gyermekem!
Kitárt karjával vár az Úr:
Pihenj, nyugodj a keblemen.
Jézus nevében bízom én,
Ő törli el sok bűnömet,
Jézus ajkáról hallom én:
Ó, jöjj haza, vár Mestered.
Bár a világ gúnyol, nevet, :/:
Honvágy tölti el lelkemet,
És nemsokára hív az Úr:
Jövel haza, én gyermekem! :/:
Kitárt karjával vár az Úr:
Pihenj, nyugodj a keblemen.
Előttem, ó, az oly csodás,
Hogy értem szállt a földre le,
Hogy érettem is szenvedett,
Én bűnömért is véreze.
Bár a világ gúnyol, nevet, :/:
Honvágy tölti el lelkemet,
És nemsokára hív az Úr:
Jövel haza, én gyermekem! :/:
Kitárt karjával vár az Úr:
Pihenj, nyugodj a keblemen.
Tudom, hamar jő Mesterem,
Az óra fut, a nap közel,
Előtte állok csakhamar,
Édes Jézus, jövel, jövel!
Bár a világ gúnyol, nevet, :/:
Honvágy tölti el lelkemet,
És nemsokára hív az Úr:
Jövel haza, én gyermekem! :/:
Kitárt karjával vár az Úr:
Pihenj, nyugodj a keblemen.
Sankey Ira D., 1870-1908 a Jób 19,25 alapján
Stebbins C.G. után - F.: Nyáry Pál
A gyertya szépen lángol
Nem fújja már a bántó szél ...
Nem fújja már a bántó szél ...
Lelkünkbõl szól ez a dal ...
Örökre velünk maradsz
Õrizzük mosolyodat.
Örökre velünk maradsz
Õrizzük mosolyodat.
Lelkünkből
A gyertya szépen lángol
Nem fújja már a bántó szél
A viasztest elolvadt
Valahol új életre kél
A Föld már elengedte
Az égen egy csillag ragyog
Szelíden kérik Õt
S Õ játszik egy égi dallamot
Eggyé forrt kéz a húrral
És már egy új ütembe kezd
Lassúbb és csöndesen szól
Úgy üzeni: megérkezett
Lelkünkbõl szól ez a dal
Örökre velünk maradsz
Õrizzük mosolyodat
Vihar kiált kegyetlen
Elválaszt zord idõk keze
Az ész hazug; ne engedd
Ne, hogy a reményt elvegye!
A Föld már elengedte
Az égen egy csillag ragyog
Szelíden kérik Õk
S Õ játszik egy égi dallamot
Minden üvöltve lázad
Hol van az elrabolt hitünk?
A lelked ...
De a fájdalom velünk
Lelkünkbõl szól ez a dal
Örökre velünk maradsz
Õrizzük mosolyodat.
A gyertya szépen lángol
Nem fújja már a bántó szél
A viasztest elolvadt
Valahol új életre kél
A Föld már elengedte
Az égen egy csillag ragyog
Szelíden kérik Õt
S Õ játszik egy égi dallamot
Eggyé forrt kéz a húrral
És már egy új ütembe kezd
Lassúbb és csöndesen szól
Úgy üzeni: megérkezett
Lelkünkbõl szól ez a dal
Örökre velünk maradsz
Õrizzük mosolyodat
Vihar kiált kegyetlen
Elválaszt zord idõk keze
Az ész hazug; ne engedd
Ne, hogy a reményt elvegye!
A Föld már elengedte
Az égen egy csillag ragyog
Szelíden kérik Õk
S Õ játszik egy égi dallamot
Minden üvöltve lázad
Hol van az elrabolt hitünk?
A lelked ...
De a fájdalom velünk
Lelkünkbõl szól ez a dal
Örökre velünk maradsz
Õrizzük mosolyodat.
Rohan Könyörtelen az Idő
Rohan könyörtelen az idő,
Vele századok s ezredek.
Hervad a szép ifjúság, erő;
A népek, törzsek, nemzetek.
S a múló rövid földi évek
Eltűnnek éjben nyomtalan,
Repül szelek szárnyán az élet,
Mi is vele megyünk gyorsan.
A földi gyönyör mind elmúlik,
A munka, gond, sok küzdelem,
A rang, dicsőség porba hullik,
S nem kell belőle semmi sem.
Ó! ember, mondd, miért születtél?
Mért kell szenvedned itt neked?
Mit tett e földön szomjas elméd?
Porrá lesz mind, mi porból lett.
E földnek csábja s múló érve
Elmúlik s mégy a sír felé,
És nem gondolsz rá évről évre,
Hogy tested az enyészeté.
De van élet a síron túl is!
Örök, boldogság élete.
Ítélet elé fogunk állni,
Ó, erre gondoltál-e te?
Rohan könyörtelen az idő,
Vele századok s ezredek.
Hervad a szép ifjúság, erő;
A népek, törzsek, nemzetek.
S a múló rövid földi évek
Eltűnnek éjben nyomtalan,
Repül szelek szárnyán az élet,
Mi is vele megyünk gyorsan.
A földi gyönyör mind elmúlik,
A munka, gond, sok küzdelem,
A rang, dicsőség porba hullik,
S nem kell belőle semmi sem.
Ó! ember, mondd, miért születtél?
Mért kell szenvedned itt neked?
Mit tett e földön szomjas elméd?
Porrá lesz mind, mi porból lett.
E földnek csábja s múló érve
Elmúlik s mégy a sír felé,
És nem gondolsz rá évről évre,
Hogy tested az enyészeté.
De van élet a síron túl is!
Örök, boldogság élete.
Ítélet elé fogunk állni,
Ó, erre gondoltál-e te?
Hiába Vár
Megint hazaindulok nemsokára
Nagy néma csend borult a kis szobára
Üres, kihalt lett, az ajtaja zárt
Nincs már ott aki eddig hazavárt.
Békülten mondom: elköltözött
Nem lakik többé az élők között
Óh hogy várt mindig
milyen nehezen szorongva leste
mikor érkezem
S amikor egyszer csak elébe léptem
Úgy felragyogott az a kedves két szeme!
Amíg csomagoltam és rendezgettem
Szeme kísért, csendesen ült melettem.
S belesűrítve minden féltő gondot
Néhány búcsúzó szóval annyit mondott:
Vigyázz magadra gyermekem!
Azután egyszer Ő is útrakelt...
Végső tekintetével átölelt és indult
hangtalanul, csendesen...
Elment! Elment! Hiába keresem
Ő utazott el - ismételgetem.
Tudta hogy örök hajlék hívja fenn
És most előrement és hazavár
Csak egy kevés idő van hátra már!
S ha véget érnek próbák, földi harcok
Megint meglátom azt a kedves arcot
Ott hol nem választ el soha semmi
És soha többé nem kell búcsút venni.
Kicsiny szobánk most csendesen fogad
De csendje is tud drága titkokat
Hogy vár mint eddig: hogyne várna rám!
Hazavár most is a Drága Édesanyám.
Nagy néma csend borult a kis szobára
Üres, kihalt lett, az ajtaja zárt
Nincs már ott aki eddig hazavárt.
Békülten mondom: elköltözött
Nem lakik többé az élők között
Óh hogy várt mindig
milyen nehezen szorongva leste
mikor érkezem
S amikor egyszer csak elébe léptem
Úgy felragyogott az a kedves két szeme!
Amíg csomagoltam és rendezgettem
Szeme kísért, csendesen ült melettem.
S belesűrítve minden féltő gondot
Néhány búcsúzó szóval annyit mondott:
Vigyázz magadra gyermekem!
Azután egyszer Ő is útrakelt...
Végső tekintetével átölelt és indult
hangtalanul, csendesen...
Elment! Elment! Hiába keresem
Ő utazott el - ismételgetem.
Tudta hogy örök hajlék hívja fenn
És most előrement és hazavár
Csak egy kevés idő van hátra már!
S ha véget érnek próbák, földi harcok
Megint meglátom azt a kedves arcot
Ott hol nem választ el soha semmi
És soha többé nem kell búcsút venni.
Kicsiny szobánk most csendesen fogad
De csendje is tud drága titkokat
Hogy vár mint eddig: hogyne várna rám!
Hazavár most is a Drága Édesanyám.
