Te és én
 
Szerelmes suttogásban voltunk te és én,
lihegtünk a vágytól, a kéklő ég tengerén.
Te azt kivántad tőlem, hogy bújjak beléd,
testestől, lelkestől, te édes költemény!
 
Egymásra vártunk mindig, tudtuk ezt,
egymást öleltük mindig, mint ősi Istenek.
Nem voltunk fukarok, nem voltunk azok,
igaz, csak a szerelemben voltunk bajnokok...
 
2OO9 Június 1. Miskolc.

Ne kérdezd
 
Ne kérdez,
veled vagyok!
Légy kedves,
tedd le karod.
Nincs kezemben,
gyilkos fegyver,
csak szeretet,
ami nem ver!
Hozzád jöttem,
szép igékkel,
megkérdezni,
mi az, mi bánt.
Gyógyirt hoztam,
szép szavakban,
fájdalmadat,
elcsititsam.
Legyél velem,
megtaláljam,
nevedet kitaláljam,
felejthetetlenné
tegyelek,
a JÖVŐ számára!
 
198O Miskolc.