Többé Már Nem

A mélyben ott tátongott a semmi lehetősége,
a gondolatok vigyázzban álltak türelmetlenül.

Kezeink reszkettek a várt gondolatoktól,
éreztük, hogy innen nincs tovább vissza út...

Figyeltük egymás szaggatott, nehéz légzését,
könnycseppek éles barázdát húztak az arcunkon.

Vér sarkant ki, az összeaszott pólusainkból,
a semmi érzése, jól ismert, megszokott feszültségé.

Vártuk a feloldást, amit magunkban mondogattunk, 
Isten elfordult, s többé már nem nézett reánk...

2016 Március 10. Pierre, South Dakota

Arra Várok, hogy Jöjjél

Mennyi országokon át kerestelek,
napsütésben, hóesésbe...
Mint a fény, kicsúsztál ölelésemből,
semmi nem maradt, csak egy emlék...

Most zavartan ülök e versem előtt,
mint egy síró kicsi gyermek.
- Ez Ő lenne? Valóban megtaláltam Őt?!
Kérdezem, de csak a csönd felel...

2016 Március 23. Pierre, South Dakota