Radvánszki Viktor
Nemzethalál vízióMérgező falatok, melyeket minden nap asztalra kapok,
Azok, melyekért minden nap Istennek hálát adok.
A világon, ahol egy ország mérgezi népét.
Ahol mindegy, csak feléjük essen az érme baloldala.
S majdan, ahol egyszerre kiált fel egy nép, hogy: hol a haza?
Ők székükből fel sem állva, röhögve csak annyit felelnek: "ELADVA..."
A becsület, a népért tett lépések az eszmények.
A hősök, kik életüket feladva,
Hogy majdan forgolódjanak sírjaikban...
S majdan e nép emberei meghaltak.
S sírkövükön csak annyi állt:
"Azért a pénzért megérte eladni lelkünk, hazánk s majdan életünk?"
2020. február 2.
Nemzethalál vízióMérgező falatok, melyeket minden nap asztalra kapok,
Azok, melyekért minden nap Istennek hálát adok.
A világon, ahol egy ország mérgezi népét.
Ahol mindegy, csak feléjük essen az érme baloldala.
S majdan, ahol egyszerre kiált fel egy nép, hogy: hol a haza?
Ők székükből fel sem állva, röhögve csak annyit felelnek: "ELADVA..."
A becsület, a népért tett lépések az eszmények.
A hősök, kik életüket feladva,
Hogy majdan forgolódjanak sírjaikban...
S majdan e nép emberei meghaltak.
S sírkövükön csak annyi állt:
"Azért a pénzért megérte eladni lelkünk, hazánk s majdan életünk?"
2020. február 2.
Pifkóné M. Erika
Műanyag világMűmosollyal műkedves
Műszempilláit rebegtetve pakol
Műételt műanyag dobozba.
Műkörme gyönyörű, műhaja kissé kócos.
A műszáj igazán csókos.
Uraim, hogy lehet, hogy ez Önöknek nem csábos?
Pedig Ő igazi férfit keres,
Ki gazdag és sikeres.
Ki plasztikkártyát ajándékoz neki.
Postás, asztalos, kőműves? kineveti.
Hálóját nem ezekre veti!
Ő várja az igazit, ki majd lecseréli, megveti!
De az is lehet, hogy észre sem veszi,
És a mű egyszer csak összedűl!
Műanyag világMűmosollyal műkedves
Műszempilláit rebegtetve pakol
Műételt műanyag dobozba.
Műkörme gyönyörű, műhaja kissé kócos.
A műszáj igazán csókos.
Uraim, hogy lehet, hogy ez Önöknek nem csábos?
Pedig Ő igazi férfit keres,
Ki gazdag és sikeres.
Ki plasztikkártyát ajándékoz neki.
Postás, asztalos, kőműves? kineveti.
Hálóját nem ezekre veti!
Ő várja az igazit, ki majd lecseréli, megveti!
De az is lehet, hogy észre sem veszi,
És a mű egyszer csak összedűl!
Csiki Attila
Gazdag vagy szegényTestet ragad, húzza a reggel,
a lélek egy korty kávéban merül el.
Egy slukk füstben köszön a napsugár,
árnyékként követ a megszokás.
Búcsúzik az otthon, és hív a munka,
s nem tudod már, hova indulsz haza.
Túl sok a kérdés, visszafogott válaszok,
a kapzsiság széttépi az országot.
Megszürkült emberek arca kopott kép,
halvány lámpafénynél alvó nemzedék.
Pénzbe öltözik a tudatlanság,
álmok fuldokolnak poharak alján.
Haldokló utcákon közöny vándorol,
a művilág, reklám, média átkarol.
Csendet sző az emberi butaság,
árvák nőnek a luxus oltárán.
Alánk szállnak a hullócsillagok,
most azonban nem kell kívánnod.
Rohanó világban szórjuk el az időt,
majd kétségbeesve ragadnánk meg őt.
Egymás mellett, de mégis egymás ellen,
szép ez táj, de csak kéz a kézben.
Lehetsz gazdag vagy éppen szegény,
ugyanaz a föld vár rád a végén.
Mély lélegzet, hagyd el a pénzedet,
nem az fogja táplálni a lelkedet.
Gazdag vagy szegényTestet ragad, húzza a reggel,
a lélek egy korty kávéban merül el.
Egy slukk füstben köszön a napsugár,
árnyékként követ a megszokás.
Búcsúzik az otthon, és hív a munka,
s nem tudod már, hova indulsz haza.
Túl sok a kérdés, visszafogott válaszok,
a kapzsiság széttépi az országot.
Megszürkült emberek arca kopott kép,
halvány lámpafénynél alvó nemzedék.
Pénzbe öltözik a tudatlanság,
álmok fuldokolnak poharak alján.
Haldokló utcákon közöny vándorol,
a művilág, reklám, média átkarol.
Csendet sző az emberi butaság,
árvák nőnek a luxus oltárán.
Alánk szállnak a hullócsillagok,
most azonban nem kell kívánnod.
Rohanó világban szórjuk el az időt,
majd kétségbeesve ragadnánk meg őt.
Egymás mellett, de mégis egymás ellen,
szép ez táj, de csak kéz a kézben.
Lehetsz gazdag vagy éppen szegény,
ugyanaz a föld vár rád a végén.
Mély lélegzet, hagyd el a pénzedet,
nem az fogja táplálni a lelkedet.
Aranyosi Ervin: Imádság az…Imádság az, ha Istennel beszélek,
s hazug vagyok, amikor tőle félek,
hisz szeretetben, s tiszta fényben élek,
és megkapom, amit hittel remélek!De imádság-e, amit mások írtak,
kik rettegtek, amíg csak élni bírtak?
Isten keresve félelemben sírtak,
s bután adták át testüket a sírnak?Vagy hatalmukhoz az Istent használták,
bort ittak, s a vizet prédikálták,
mások lelkét bűnökkel traktálták,
de az életvízét sehol sem találták!Ha hinnéd Istent, tőle sose félnél,
ám nap, mint nap az ő fényében élnél,
szeretetet másokkal cserélnél,
s már a Földön mennyországba érnél.Ha imádkozom, Istennel beszélek,
hozzá együtt száll a szó, a lélek.
Ha engednéd, téged is vinnélek,
ha jól hinnél, én is értenélek!Egy az Isten, de túl sok a vallás,
ebből ered a sok félrehallás.
Szentekkel rég tele már a padlás,
elvenném a pénzt, hogy végre hadd láss!Templomokból kórházak lennének,
s élelemhez jutnának szegények,
végre örülhetnének, hogy élnek,
rájuk is ragyognának a fények.Mindegyiknek lenne takarója,
és nem csak takargatni valója,
ha a Földnek mindegyik lakója,
a háláját egyformán lerója.Ám a hálát nem fizetik pénzben!
Földünk kincse mért van magán kézben?
Mindenkinek jár egyenlő részben,
aki részt vesz földi küldetésben.Vagyon, birtok mérgezik az embert,
szétszórt szemét gyilkolja a tengert,
a szegény nép szembeszállni nem mert,
munkájával szabadságot nem nyert.A léleknek sincsen szabadsága,
túlvilágon van csak mennyországa,
s nem hiszi, hogy teljesülhet vágya,
hogy jólét száll erre a világra.A háború nem Isten teremtménye,
ahol szenved sok teremtett lénye,
bár sokaknak ez a véleménye,
de ez csak a hatalom szeszélye!Erőszakkal béke nem teremhet,
csak lélekkel teremthetünk rendet!
Hisz a jóság életeket menthet,
ha a lélek szebb jövőn merenghet.Kezdjünk hát el a sarkunkra állni,
kézen fogva együtt meditálni!
Szebb jövőben hinni, jobbá válni,
a Jó Istent hagyni belénk szállni.Imádkozzunk együtt és teremtsünk,
jó szándékkal egy világot mentsünk!
Ha a Földre csodás békét festünk,
meggyógyul majd lelkünk és a testünk!Imádkozom, Istennel beszélek,
hálás vagyok neki, miért élek,
nincsen bűnöm, így hát nem is félek,
a lelkemmel békében megférek…Aranyosi Ervin © 2020-01-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
s hazug vagyok, amikor tőle félek,
hisz szeretetben, s tiszta fényben élek,
és megkapom, amit hittel remélek!De imádság-e, amit mások írtak,
kik rettegtek, amíg csak élni bírtak?
Isten keresve félelemben sírtak,
s bután adták át testüket a sírnak?Vagy hatalmukhoz az Istent használták,
bort ittak, s a vizet prédikálták,
mások lelkét bűnökkel traktálták,
de az életvízét sehol sem találták!Ha hinnéd Istent, tőle sose félnél,
ám nap, mint nap az ő fényében élnél,
szeretetet másokkal cserélnél,
s már a Földön mennyországba érnél.Ha imádkozom, Istennel beszélek,
hozzá együtt száll a szó, a lélek.
Ha engednéd, téged is vinnélek,
ha jól hinnél, én is értenélek!Egy az Isten, de túl sok a vallás,
ebből ered a sok félrehallás.
Szentekkel rég tele már a padlás,
elvenném a pénzt, hogy végre hadd láss!Templomokból kórházak lennének,
s élelemhez jutnának szegények,
végre örülhetnének, hogy élnek,
rájuk is ragyognának a fények.Mindegyiknek lenne takarója,
és nem csak takargatni valója,
ha a Földnek mindegyik lakója,
a háláját egyformán lerója.Ám a hálát nem fizetik pénzben!
Földünk kincse mért van magán kézben?
Mindenkinek jár egyenlő részben,
aki részt vesz földi küldetésben.Vagyon, birtok mérgezik az embert,
szétszórt szemét gyilkolja a tengert,
a szegény nép szembeszállni nem mert,
munkájával szabadságot nem nyert.A léleknek sincsen szabadsága,
túlvilágon van csak mennyországa,
s nem hiszi, hogy teljesülhet vágya,
hogy jólét száll erre a világra.A háború nem Isten teremtménye,
ahol szenved sok teremtett lénye,
bár sokaknak ez a véleménye,
de ez csak a hatalom szeszélye!Erőszakkal béke nem teremhet,
csak lélekkel teremthetünk rendet!
Hisz a jóság életeket menthet,
ha a lélek szebb jövőn merenghet.Kezdjünk hát el a sarkunkra állni,
kézen fogva együtt meditálni!
Szebb jövőben hinni, jobbá válni,
a Jó Istent hagyni belénk szállni.Imádkozzunk együtt és teremtsünk,
jó szándékkal egy világot mentsünk!
Ha a Földre csodás békét festünk,
meggyógyul majd lelkünk és a testünk!Imádkozom, Istennel beszélek,
hálás vagyok neki, miért élek,
nincsen bűnöm, így hát nem is félek,
a lelkemmel békében megférek…Aranyosi Ervin © 2020-01-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
Tóth Attila István
Vásárolt egoÁldozatává váltunk a jónak,
a hitelből vett, óriás egonak,
plázákat építettünk Mammonnak,
rakétát lődöztünk szomszédoknak.
naponta áldoztunk a bankoknak,
örömmel engedtünk vágyainknak.
idegen pénzből hencegtünk másnak,
majd mi megmutatjuk a világnak,
ránk akkor is fényes napok várnak,
de az ördögök nevetve látnak,
hatalmasra fújt lufit kínálnak,
még a tűhöz is kacagást adnak,
tömegek gyorsan összeomlanak,
a gyárak ürességtől konganak,
szebb zakatolásról ábrándoznak,
a biorobotok nem fáradnak,
az otthonaikba bezárkóznak,
fájdalmukban falakat kaparnak,
nyakba mázsás követ akasztanak,
átadják maguk más akaratnak,
éjszaka indulnak a folyónak,
legközelebb jobb életet kapnak?
Ják, 2020. március 21.
Subject: Fwd: Himnusz
Kedves Barátaim!
Egyik ismerősünk, aki "előadásra-kirándulásrajáró" azzal az ötlettel keresett meg, hogy a mostani időszakban minél többször énekeljük nemzeti imánkat, a Himnuszt. Én ezt nagyon jó ötletnek tartom. Tudom, hogy sokféle imalánc indult el már a napokban, ezek mind nagyon jó kezdeményezések. De a Himnusz különleges. Pap Gábor Tanár Úr szokta mondani, hogy talán mi vagyunk az egyetlen nemzet, amely himnuszának rögtön az első szavával a Teremtő Atyát szólítja meg, áldását kérve, remélve. A mi Nemzeti Imánk nagyon erős fohász a Jóistenhez.
Azt javaslom, hogy mostantól, aki egyetért, és teheti, énekelje, vagy mondja el Himnuszunk első két versszakát -amikor jó idejét érzi. Én talán legalkalmasabbnak az álló dél idejét, 12 órát gondolom - minden nap.
Énekeljük, vagy mondjuk a Himnusz (legalább) első két versszakát, mert azok így együtt nagyon felemelő erejűek.
Aki gondolja, továbbítsa a kezdeményezést!
Isten, áldd meg a magyart,
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.
És a végére egy ismert anekdota: az 50-es években Rákosi Mátyás megbízta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt egy másik, „szocialista” himnusz szerzésével, mondván: „Az mégsem lehet, hogy a dolgozó nép himnusza, vagy bármely ünnepség az Isten nevével kezdődjön.” E célból magához kérette Kodály Zoltánt azzal a felszólítással, hogy írjon másikat, a szocializmushoz illőt. Kodály rövid választ adott: „Ahhoz sem hozzátenni, sem abból elvenni nem lehet.” Rákosi nem nyugodott. Illyés Gyulát is magához intette, aki akkor a költészet, a haladó magyar gondolkodás legnagyobb vezéreként volt számon tartva itthon is, külhonban is, különösen Franciaországban. Írjon egy új himnusz–szöveget, mondta Rákosi, majd keresünk hozzá zeneszerzőt. A felszólításra Illyés ennyit válaszolt csupán: „Meg van az már írva.”
Vásárolt egoÁldozatává váltunk a jónak,
a hitelből vett, óriás egonak,
plázákat építettünk Mammonnak,
rakétát lődöztünk szomszédoknak.
naponta áldoztunk a bankoknak,
örömmel engedtünk vágyainknak.
idegen pénzből hencegtünk másnak,
majd mi megmutatjuk a világnak,
ránk akkor is fényes napok várnak,
de az ördögök nevetve látnak,
hatalmasra fújt lufit kínálnak,
még a tűhöz is kacagást adnak,
tömegek gyorsan összeomlanak,
a gyárak ürességtől konganak,
szebb zakatolásról ábrándoznak,
a biorobotok nem fáradnak,
az otthonaikba bezárkóznak,
fájdalmukban falakat kaparnak,
nyakba mázsás követ akasztanak,
átadják maguk más akaratnak,
éjszaka indulnak a folyónak,
legközelebb jobb életet kapnak?
Ják, 2020. március 21.
Subject: Fwd: Himnusz
Kedves Barátaim!
Egyik ismerősünk, aki "előadásra-kirándulásrajáró" azzal az ötlettel keresett meg, hogy a mostani időszakban minél többször énekeljük nemzeti imánkat, a Himnuszt. Én ezt nagyon jó ötletnek tartom. Tudom, hogy sokféle imalánc indult el már a napokban, ezek mind nagyon jó kezdeményezések. De a Himnusz különleges. Pap Gábor Tanár Úr szokta mondani, hogy talán mi vagyunk az egyetlen nemzet, amely himnuszának rögtön az első szavával a Teremtő Atyát szólítja meg, áldását kérve, remélve. A mi Nemzeti Imánk nagyon erős fohász a Jóistenhez.
Azt javaslom, hogy mostantól, aki egyetért, és teheti, énekelje, vagy mondja el Himnuszunk első két versszakát -amikor jó idejét érzi. Én talán legalkalmasabbnak az álló dél idejét, 12 órát gondolom - minden nap.
Énekeljük, vagy mondjuk a Himnusz (legalább) első két versszakát, mert azok így együtt nagyon felemelő erejűek.
Aki gondolja, továbbítsa a kezdeményezést!
Isten, áldd meg a magyart,
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.
És a végére egy ismert anekdota: az 50-es években Rákosi Mátyás megbízta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt egy másik, „szocialista” himnusz szerzésével, mondván: „Az mégsem lehet, hogy a dolgozó nép himnusza, vagy bármely ünnepség az Isten nevével kezdődjön.” E célból magához kérette Kodály Zoltánt azzal a felszólítással, hogy írjon másikat, a szocializmushoz illőt. Kodály rövid választ adott: „Ahhoz sem hozzátenni, sem abból elvenni nem lehet.” Rákosi nem nyugodott. Illyés Gyulát is magához intette, aki akkor a költészet, a haladó magyar gondolkodás legnagyobb vezéreként volt számon tartva itthon is, külhonban is, különösen Franciaországban. Írjon egy új himnusz–szöveget, mondta Rákosi, majd keresünk hozzá zeneszerzőt. A felszólításra Illyés ennyit válaszolt csupán: „Meg van az már írva.”
