Unatkoztam

Silány ez a nap is, égő a hóesés,
vigyázzban állnak a széltől tépett fák,
össze tőrt sorsok égetik a talpamat,
gondoltam, verset írok, vagy költök...

Nem volt gondolatom mi sarkalt volna,
kedvem letargikus volt, rimánkodtam,
senki nem hallgatott segélyt kérő szavamra.
Lehet, hogy valaki könnyes szemekkel sírt...

Miből gondolod, sóvárogva léptem vissza,
gondosan ügyelve, hogy emberekre ne lépjek,
sziporkázó emlékeim, csöpögő égő talány.
És mit adtam én ennek a véres világnak...?

Gondolat magába száll szelíden, önfeledten,
csobogtatja a halált, vagy az élet vizét,
senki nem jön segíteni, figyeli mindenki .
A kátyúban nincs kérdés, csak bősz felelet...

Meghalt a barátom, vigyáztam emlékére,
Ő mondta, olyan ez a barátság, mit képzelek...
Gyűrött ég, szaladgál a messzi fellegekbe,
siratja azt, mi lehettem volna, halálom napján...

2016 November 29. Pierre, South Dakota