Végre Vége...

Az életen sem igazából az enyém ...
Titkos remény, és íme, ez a költemény ...
Mi természetem torz szüleménye,
órám, perceim, szürke zavart éveim,
sárból köpült keserű átlátszó méz,
reményteli másodpercnyi tünemény,
mit hozhat a jövő, mi valóban enyém ...?
Tépett, össze dőlt karámból fú a szél ... 
Valami súgja, végre vége ez a költemény ...

2016 Április 18. Pierre, South Dakota