Mondd. Vigyázol Reám?

Ha az én életemre törnek, védeni fogsz-e?
Sírsz-e utánam igaznak vélt könnyeket...
Vagy mint kivert fattyút gondolsz vissza rám,
kit elvertek a láz álmok, s meglapulsz a félhomályban.

Minden versemet hozzád írok szégyenemben.
Figyelem a csillagok járását, s ezt képzelem:
Kedvesed voltam valamikor, - nem is olyan régen -
együtt nevettünk és sírtunk, a történések sűrűiben.

Életet neveltünk az elszáradtnak tűnő magokból,
fejedet vállamra hajtottad, jólesett, s én hagytam.
Aztán, a "fánkról" kezdett elszáradni a levél,
s igaz gyökeret eresztett, az ismeretlen messzeség...

2017 Március 23. Pierre, South Dakota