Voltál Te Már Úgy

Voltál Te már úgy,
hogy nevetésed,
át ment sirásba,
s mint egy árva,
csüngtél a világba...?
 
Voltál Te már úgy,
semmi is sok volt,
kutattad, hol a bûn,
ami miatt lakolsz,
mint kutya csahólsz...?
 
Voltál Te már úgy,
Anyádba kivántad magad,
s minden ami halad,
számodra késõi bér,
kérdezték, ennyi elég...?
 
Voltál Te már úgy,
meghalnod lenne jobb,
amikor ott voltál,
gyáván visszakoztál,
KIÁLTOTTÁL, segitsetek...
 
Voltál Te már úgy,
kedved elhagyott,
emberekhez fordultál,
- közben útálkoztál, -
kerested  ami volt...?
 
Voltál Te már úgy,
részegre ittad magad,
gondoltad valaki akad,
ki téged befogad,
fejedre teszi kezét...?
 
Voltál Te már úgy,
szét feszit az indulat,
kinlódik benned a tudat,
keserves gúny sem segit,
nincs Ember, ki kielégit...?
 
Tudom, voltál Te már félszeg,
büszkén hivalkodó, szemérmes.
Nevettél, de rosszúl esett,
kértél volna, de kinek? 
Igy múlik el az életed...
 
Büszke vagy. Mondd, mire?
Addnál ha volna, de kinek...?
Szégyeld magad! Képes vagy?
Vagy, keress járható utat.
Ha nem? Térísd meg önmagad! 
 
2001 Miskolc.